A nevem Maximus Erectus, foglalkozásom császár. Nem felvágásból mondom, de megküzdöttem a pozíciómért, jó pár embert átcsesztem, meg kifiléztem. Szóval most itt ülök a trónomon és igazából az az egyetlen dolgom (leszámítva az aláírásokban kimerülő államügyeket), hogy estére ágytársat keressek magamnak. Azért ez se oly könnyű és most nem az ízlésemről beszélek.

Császárként szabad emberekkel illik összefeküdnöm, de ők nem adják könnyen a testüket. Egy-egy fülledt éjszakáért már egész jól kialakult árfolyam létezik. Egy tehetősebb család 16-26 éves fiúgyermekéért, ha kellően kisportolt testű és szép arcú, ráadásul még illedelmes és művelt is, megkérnek egy birtokot vagy egy villát is. Ott tartunk, hogy a családok célja ilyen ifjak felnevelése, mert egy, a császárral töltött éjszaka után ettől még vonzóbbakká válnak, mind az asszonynép körében, mind a politikai palettán. Meg hát nincs vele járulékos gond, gyermeke nem lesz tőlem és ráadásul még keres is vele, nem is keveset. A gondom csak nekem van, hogy lassan nem marad mit ajándékoznom eme egyre telhetetlenebb ifjaknak és családjuknak.

Ezt elkerülendő és nem feladva az éjszakai élvezeteket, muszáj volt a rabszolgák közül választanom szexpartnert. Ezzel csak az a baj, hogy egyrészt rontja a renomémat, áttételesen pedig rontja a szabad családok renoméját is, hiszen akkor már úgymond 'felhigult' kapcsolatba küldik fiaikat. Értem ezalatt, hogy ha a császárnak jó egy rabszolga is, akkor az ő fiúk mennyiben ér többet egy koszos szolgánál? Legalábbis az ő kifinomult ízlésüknek biztosan betesz egy rabszolgafiú. Nos, ezt is meg kellett valahogy oldanom és meg is tettem. Most pedig ott tartok, hogy kábé heti egyszer fogadom az ágyamba szabad család gyermekét s a többi napon rabszolgák közül válogatok.

A héten eddig még csak rabszolgákkal feküdtem le, lassan szájára vesz az udvar, vagy azt híresztelik majd, hogy impotens lettem, vagy elkezdenek kutakodni azután, vajh miért nem visz a császár ágyába senkit fiaik közül. És ezek közül egyiknek sem örültem volna. Ígyhát itt üldögélek az esti lakoma főhelyén és a nekem feltálalt étkek és ifjak között válogatok. Ahogy lassan végigsiklik a tekintetem az asztalnál ülő apákon és fiaikon, akik mind azt lesik, mikor intek valamelyikőjüknek, hirtelen egy ifjút pillantok meg az egyik család mögött. Rabszolgafiú, ehhez nem fér kétség, de milyen gyönyörű ifjú!

Ránézésre lehet olyan 17-18 éves, angyalarcát virgonc fekete hajának göndör fürtjei koronázzák meg. Ruhája mindössze egy picinyke ágyékkötő, mely alig takarja férfiasságát. Mellkasa kellően izmos és szőrtelen, akárcsak hosszú, bársonyos bőrű lábai. Ahogy figyelem a fiút, egy kósza pillanatra összeakad a tekintetünk. Ő abban a pillanatban elfordul és lesütött fejjel álldogál tovább, nekem pedig már a fiú puszta látványától is merevedésem támad. Intek a fiú előtt ülő apának, aki boldogan felugrik és sürgetőleg megnoszogatja gyermekét, egy alig 20 éves múlt, nekem túlságosan is izmos, de persze egy velem töltött éjszakára nevelt fiút. A többi család lemondólag sóhajt, majd a várakozás izgalma elmúltának megkönnyebbülésével tovább folytatják az evést és most már felhőtlenebbül cseverésznek. Mindőjük meg van győződve arról, hogy eljön majd az ő idejük is, most azonban e másik családnak kedvezett a szerencse.

Közben az apa odaér hozzám a fiával és minden különösebb mellébeszélés nélkül belekezd mondandójába:

- Felséges császárom, köszönöm, hogy a mi családunkra esett választásod. Ígérem nem fogod megbánni, hogy Petrus fiamon akadt meg fenséges tekinteted…

- Ma fáradt vagyok és fáj a fejem. Elvárom fiad holnap este magánlakosztályomba egy kettesben eltöltendő vacsorára.

- Természetesen, felség, ott lesz a fiam. De ha már így alakult a szerencsém, hogy szólhatok felségedhez, lenne itt egy apró elintézetlen ügyem.

Ahogy az a nagy könyvben megírva vagyon, most jön az, hogy mi lesz az ellenszolgáltatás.

- Mondd hát, mit tehetek az érdekedben?

- A múlt héten szenderült örök nyugalomra egy igen közeli rokonom, aki házát és birtokát utolsó feleségére, egy nála ötven évvel fiatalabb leányzóra hagyta…

- S azt szeretnéd, hogy eme leányzó ne kapjon semmit s te mindenét - fejeztem be a nyilvánvaló kérést. Magamban pedig megkönnyebbültem, hiszen nem az én vagyonomról volt szó. Úgy látszik ezúttal olcsón megúszom.

- Így van felség, de… van itt egy kis bökkenő.

- Ki vele! - mosolyodtam el magamban, arra gondolva, hogy ily olcsón kapom meg a fiút és minden bizonnyal a rabszolgát is, akit még ma este magamhoz kéretek. Nem lesz nehéz megszereznem őt - s persze még párat, hiszen nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak ő kell nekem.

- A kérdéses leányzó Lydia Erectus, felséged első feleségének a húga.

- Lydia? - kérdeztem meghökkenve. Nem láttam a lányt már vagy tíz éve, akkor lehetett vagy 6-7 éves, ki gondolta volna, hogy azóta férjhez ment? Nos, korai volt az öröm, ez mégiscsak a vagyonom egy részébe fog kerülni. Ha ugyanis valami egyszerű család egyszerű leánya lett volna, nos akkor minden különösebb formaság nélkül elkoboztam volna a házat és a birtokot átadtam volna e rokonnak. Így azonban kárpótolnom kell Lydiát, ha nem akarom, hogy a nővére patáliát csapjon. Ennyit az olcsó éjszakáról.

- Ismerem Lydiát még gyermekkorából - mondtam, igyekezvén nyugodtnak és nemtörődömnek látszani. - Nem hiszem, hogy lenne bármi akadálya annak, hogy ezt az ügyet ne tudnánk úgy elintézni, hogy mindenkinek előnyös véget érjen - kivéve nekem, tettem hozzá magamban.

- Köszönöm, felség - hajolt meg széles vigyorral az arcán a férfi és miközben lassan hátrálni kezdett fiával együtt, még hozzátette: - Holnap tehát felkeres téged lakosztályodban Petrus fiam…

- Legyen úgy - mondtam, de a rabszolgafiú ügye még hátra volt. - Lenne itt még valami, Phallus… - jutott eszembe a férfiú neve, hogy is felejthettem el?

- Rendelkezz velem, felség.

- Nincs nagy kedvem rabszolgavásárokra járni, de szükségem lenne néhány új szolgára az új palotámba. Az a fiú, aki ott állt mögöttetek, a ti szolgátok?

Phallus visszanézett a helyükre, hogy megbizonyosodjék benne, hogy a fiú valóban az övék, majd bólintott: - Igen, ő a mi szolgánk, felség.

- Nos, megfelelő összeg fejében, megvásárolnám őt tőletek - most igyekeztem, hogy egyre fokozódó vágyam és merev farkam ellenére a legközönyösebben tegyem hozzá: - És természetesen még tíz ilyen erős és jó kiállású szolgára is szükségem lenne. Vannak ilyen szolgáitok?

- Utána kell néznem felség, de abban bizonyos vagyok, hogy tíz nincs.

- Nos, akkor őt már itt is hagyhatod, a többi pedig holnap a fiaddal együtt érkezzen.

- Természetesen - bólintott Phallus.

- Az árban pedig majd megegyeztek Luciussal.

Abban legalább biztos lehettem, hogy Luciussal egy nekem is elfogadható árban fognak megegyezni. Sőt, ismerve Luciust, még az ő sápja lecsípésével is jobban járok majd, mintha a rabszolgapiacon venném a szolgákat. Egy kis fricska vissza az iménti kiadásaim fejében.

Utáltam a vacsora minden további percét. Legbensőségesebb szolgámnak, Maximussiusnak, az egyetlennek az udvaromban, aki tudott rabszolgaügyeimről, meghagytam, hogy készítse fel a fiút a mai estére. És miközben én itt tűkön ültem, meg a merev faszomon, figyelve és oda-odabólintva a vacsoravendégeknek, elképzeltem, ahogy a fiút pucéran megmosdatják, beillatosítják és beolajozzák nekem. Felkísérik anyaszült meztelenül a hálótermembe és a selyemlepedőre fektetik azzal, hogy várjon reám türelmesen. Nem tudom, hogy a fiúnak milyen a türelme, de az tuti, hogy nekem jócskán fogyóban volt.

Ahogy lassan a végéhez közeledett a vacsora, már csak egyetlen dolog foglalkoztatott amellett, hogy milyen élvezetesen fogom leszopni és megkúrni a rabszolgafiút, az, hogy amikor felállok ne tartsa túl távol tőlem a ruhám az előremeredő falloszom. Leplezve merevedésem, elbúcsúztam azon vendégeimtől, akik az isteneknek se akartak távozni és néhány gárdistával és természetesen Maximussiussal rohamléptekben siettem a lakosztályomba, hogy a fiút mihamarabb a karjaimban, a számban és persze a szoros lyukát a farkam körül érezhessem.

Miután Maximussius bezárta mögöttem a hálótermem ajtaját, lelassítottam vágyam ösztökélte rohanásomat, hogy minél inkább kiélvezzem az elém táruló látványt. A fiú ott feküdt az ágyon, s ahogy szép fokozatosan feltárult előttem mezítelen teste, úgy tört fel belőlem ismét a vágy, hogy rávessem magam. Gyönyörű szép volt, még sokkal-sokkal szebb, mint ott a vacsorán, így beolajozva, csillogó izmokkal és azzal a még így lógón is legalább tízenkét-tizenhárom centis farkával. Észrevett engem és rám nézett.

Elmosolyodott és ragyogóan szép, fehér fogsorától (melyet valószínűleg vagy fél óráig sikálhattak ilyenre szolgáim) csak a csillogó, igéző szemei voltak szebbek.

Megálltam az ágy mellett és a lábaim a földbe gyökereztek a fiú pőre testének csodálatától, valószínűleg még most is ott állnék, merev dákóval, ha a fiú nem térdel föl, nem araszol oda hozzám és nem segíti le rólam a tunikám.

Nem volt panaszom a testemre, koromhoz képest elég izmos voltam. Bár persze a császársággal járó jólét meghagyta nyomát rajtam, s az izmok mellé némi hasat is növesztettem már. De még mindig kellően robosztus, macis alkat voltam és még mindig képes lettem volna könnyedén felemelni a fiút az egész ággyal együtt.

De a fiú nem állt le ott, hogy lesegíti rólam a ruhát. Amikor észrevette - s hogy ne vette volna észre? - mereven álló faszom, előbb pár édes, puha csókot nyomott a hegyére, majd éreztem, amint nedves, meleg szája körülöleli hímtagom. Olyan finoman, gyengéden és mégis erőteljesen szopta a szerszámomat, hogy úgy éreztem, mentem elélvezek. És majdnem igazam is lett, miközben a fiú az egyik kezével a heréimet simogatta, a másikkal benyúlt a lábaim közé és a fenékdombjaim közé nyomulva a lyukamat dörzsölgette, tovább szopta, nyalta és falta a most már kőkeményen lüktető császári tagomat, nos percek alatt valóban el is élveztem. Hörgések, nyögések és ordítások közepette töltöttem meg friss, sűrű spermámmal a rabszolgafiú száját, akinek úgy tűnt, ettől cseppet sem lohadt a kedve s tovább szopta a farkam. Lepillantottam a göndör hajára, beletúrtam a fürtjeibe és mosolyogva állapítottam meg, hogy egyetlen csepp spermám sem bukkant ki a szájából, sőt még a farkamon sincs belőle. Az csak szépen csillogott a nyálától, így aztán a fiú valószínűleg minden apró császári spermiumot lenyelt.

Ettől aztán olyan erős vágyat éreztem arra, hogy én is megkóstoljam az ő magvát, hogy hanyatt döntöttem az ágyon és ráhajoltam a széttárt lábai között már kellően kemény dákójára. Férfiasságának mérete, amint egyre csak nőtt a számban, lenyűgözött. Mikor úgy gondoltam, hogy már nem nőhet tovább a szerszáma, mert vagy kétujjnyit már így sem tudtam bekapni belőle és kezdtem fuldokolni is, az még mindig nőtt vagy két centit. Mire végül egy pillanatra kiengedtem a számból a farkát és közben jó adag nyálat is rácsorgattam, teljes pompájában előttem feszített a fiú majd 25 centis hatalmas fallosza. Újra a számba vettem a csodás férfiéket és közben könnyűszerrel felemeltem az izmos altestet, hogy mihamarabb felfedezzem a gyönyörök rejtekét. Így aztán, miközben tovább szoptam a farkát, nyelvem egyre inkább elkalandozott a csupaszra borotvált heréire és a szintén szőrtelen fenékvájatába. Ott aztán végre belefúrhattam a fejem a szétfeszített seggébe és belenyalhattam a lyukába. Először úgy gondoltam, hogy addig nyalom, addig folyatom rá a nyálam, amíg elég csúszós lesz ahhoz, hogy beléhatoljak, de aztán miközben vissza-visszatértem a falloszához, nyögéseiből és teste megmerevedéséből úgy tűnt, pillanatokon belül elélvez. És úgy is lett, ezért aztán nem engedtem ki a számból a méretes szerszámot és éreztem, amint hatalmas adag ondója elárasztja a torkomat. Az első löketek nagy része kifolyt a számból, le a farka tövébe, de gyorsan kiengedtem a számból a továbbra is spermát árasztó hímtagját és most már célzottan a nyelvemre és onnan a gyomromba vezéreltem a finom nedüt. Sosem hittem volna, hogy valaki ennyi magvat képes termelni, még mindig csak jött és jött a fiúból. Az utolsó löketek is eltöltötték a számat és mohón szürcsöltem föl a faroktőnél elfolyó levet is. Aztán a számban tartva az utolsó, de nem kevés adagot, a fiú fenekéhez hajoltam és az ujjaimmal szétfeszített ánuszába csorgattam a számból a sűrű, fehér termését. Nyelvemmel még jobban betuszkoltam a síkosító anyagot, majd óvatosan leeresztettem a fiú altestét, ugyanakkor a farkammal már készenlétben álltam, megakadályozandó, hogy kifollyon belőle a spermája. Az ismét kőkeményre duzzadt hímvesszőmet szépen, fokozatosan nyomtam bele a lyukába és közben a combjait a szőrös mellkasomhoz szorítva ráfeküdtem az izmos, pucér fiútestre. Megtámasztottam magam az ágyon, miközben altestemet fel és le mozgatva, immár tövig nyomtam a fiúba férfiasságom.

Altestem hangos csattanásokkal csapódott a fiú fenekéhez és combjának alsó feléhez, miközben egyre hevesebben és erőteljesebben ökleltem, döftem, nyársaltam fel az alattam fekvő testet és csókoltam őt, ahol értem. Csókoltam az arcát, a lábait, a talpát, a bokáját, a nyakát és ismét arcát, aztán hosszú, forró csókkal koronáztuk meg az aktust. Aztán én belehörögve a fiú arcába, ő pedig belehörögve az én arcomba, fenekemet összeszorítva beléje élveztem. Testem megrándult és hatalmas boldogsággal töltött el, hogy éreztem, az ő teste is szinte görcsbe rándul a gyönyörtől. Egy örökké tartónak tűnő pillanatig mindketten elértük az orgazmust és ahogy egymásra pillantottunk, láttuk a másik szemében azt a mindent elborító gyönyört, a mámornak azt a pillanatát, amikor kéjt és örömet szereztünk a másiknak.

Végül kicsit felemelkedtem a fiúról, aki oldalra hengeredett, majd hagyta, hogy melléje fekve, átkaroljam izzadt testét és így összefonódva elernyedjek a boldogság és az imént átélt gyönyör mindent elárasztó végtelen óceánjában. Amikor kinyitottam a szememet, már pirkadt, ebből gondoltam, hogy elaludhattam. A rabszolgafiú még mindig ott volt a karjaimban, igaz már átfordult és most szemtől szemben feküdtünk, egymást átölelve. Nem tudom, mióta nézhette, ahogy alszom, de ez olyan felelmelő érzéssel töltött el, hogy jócskán elgyengültem.

- Jó reggelt, felség - mondta ő halkan.

- Jó reggelt neked is, gyönyörűségem - válaszoltam neki és sajnáltam, hogy többé nem tarthatom a karjaimban.

- Felség, be kell valljak neked valamit, még ha ez az életembe kerül is… Phallus és társai bíztak abban a tegnap esti vacsorán, hogy Petrus helyett engem választasz ma estére és így nem a fiúnak kell megtennie azt, amiért ideküldtek…

Kissé elkomorodtam, felkeltem az ágyból és most már óvatosabban figyeltem a fiút és annak minden mozdulatát, mely továbbra is kecses és izgató volt, de most már veszélyekkel teli is.

- Mondd tovább… - biztattam.

- Megfizettek azért, hogy felkeltsem a vágyadat, ezért is volt rajtam oly kevés ruha az este és hogy az ágyadban végezzek veled. De, mint azt láthattad, képtelen voltam megtenni. Oly nagy gyönyörben részesítettél engem az éjszaka.

Most pedig itt fekszem előtted, továbbra is fegyvertelenül és elfogadom az ítéletedet, legyen az bár a halálom.

- Bár halálra számítasz, most mégis az életedet mentetted meg. Hű szolgám, Maximussius minden rabszolgát, amint végeztem vele az ágyban, elkísér a palota egy távoli zugába, aholis vérét ontja. Azzal, hogy ezt bevallottad nekem, megkímélem az életedet és magam mellett tartalak, hogy máskor is örömet szerezzünk majd egymásnak. Meg hát el se engedhetlek…

Ami pedig Phallust és társait illeti, nos nevezd meg őket és még ma, családjukkal egyetemben kivégeztetem őket.

- Hű szolgád leszek, felség, amíg csak óhajtod… - s ezzel a fiú odabújt hozzám, átölelte a császárát és hagyta, hogy becézgessem és simogassam őt.

Aztán újra csókolózni kezdtünk, mígnem újra fekve találtuk magunkat, egymáson. Aztán felemelkedtem a fiúról és lenéztem rá, elmosolyodtam az újfent ágaskodó nemi szervén.

- Mi a neved, fiú? - kérdeztem s ezúttal valóban érdekelt a válasza is.

- Tomin.

- Nos, Tomin, ami pedig azt illeti, hogy fegyvertelen lennél, nos… sosem voltál az ‑ mondtam mosolyogva és ráereszkedtem kőkemény falloszára.